Mi lehet az a neuropszichológia?

Képzeljük el, hogy azt a feladatot kapjuk, hogy jussunk el Budapestről Siófokra, vagy készítsünk el egy háromfogásos ebédet. Egyik sem tűnik lehetetlennek, bár a megvalósítás gyorsasága, minősége nagyban függ lehetőségeinktől, képességeinktől.

Amíg minden rendben megy, természetesnek vesszük a dolgok folyását: beülünk az autónkba, esetleg kimegyünk az állomásra és felszállunk egy vonatra, vagy kitaláljuk a fogásokat, megvesszük és megfőzzük, elkészítjük a menüsort.

A problémák akkor kezdődnek, amikor valami, úgymond elromlik. És hogy mi mondhat csődöt? Akármi…

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen okos egy ember, vagy a megszokott kérdés szerint, mennyi az IQ-ja, csak a végeredményt látjuk: eljutott Siófokra és megfőzte az ebédet. Mindez nem árul el nekünk semmit az ember működéséről, megismerő funkcióiról, azaz észleléséről, figyelmi folyamatairól, tájékozódó-, tervező- és tanulási képességéről, gondolkodásáról, képzeleti munkájáról, emlékezetéről, motiváltságáról, mozgásszervezéséről, beszéd-, írás-, olvasás vagy számolási kompetenciáiról. Mindezek átlagostól eltérő működése, zavara egyenként is megnehezítheti, vagy akár meg is akadályozhatja azt, hogy elérjük céljainkat. És akkor még nem beszéltünk azokról az egyéb körülményekről, amik szóba jöhetnek: a hóesés miatt lezárják az M7-est, vagy leltár miatt zárva van a bolt, de a személyüségünk is szerepet játszik a megvalósítás folyamatában.

Tehát, ha minden működik, nem nagyon érdekel minket, hogy a részképességeink mennyire egyenletes színvonalúak, vagy hogy milyen kompenzációs mechanizmusokat használunk szükség esetén (ha útközben elromlik az autónk stoppolunk, esetleg vonatra szállunk, vagy előrelátóan tájékozódunk a bolt nyitvatartásáról). Amikor azonban elakadunk, vagy nem megy valami, ami másnak igen, azonnal fontossá válik, hogy mi okozta a bajt, a nehézséget (eltévedtünk, nem tértünk időben le az útról, vagy pl., elfelejtjük elzárni a sütőt, stb.). Ennek megállapítását, amit a pszichológia, jelen esetben a neuropszichológia eszköztárával, elsősorban gazdag tesztbatériájával  térképezhetünk fel, diagnózisnak hívjuk.

Fontos ez:

• a hibák javítása, a fejlesztés, illetve a sérült funkciók lehetőség szerinti visszaállítása,
• a kerülőutak megtalálása és kiépítése, azok begyakorlása,
• az érzelmi hozzáállás és a motivációs bázis szükséges korrekciója,
• valamint a megfelelő viselkedés-illesztés szempontjából.

A neuropszichológia a 70-es évek végétől vált egyre tágabb körben ismertté a nagyvilágban. A feladatok elsősorban agykárosodást szenvedett személyekkel, és az ő kognitív, emocionális, motivációs, viselkedéses és szociális zavaraik vizsgálatával, valamint rehabilitációjával kapcsolatosak. Másodlagosan a neuropszichológus feladatai közé tartozik azon személyek vizsgálata és segítése is, akiknek problémái nem szervi, strukturális agykárosodásból fakadnak, hanem például az életkor előrehaladtával kapcsolatosak.¹

Miben segíthet a neuropszichológus?

A neuropszichológiai tevékenység során, célul tűzhető ki a sérült funkciók feltérképezése, helyreállítása, kompenzációs stratégiák kidolgozása, pszichés és érzelmi problémák megoldása, vagyis az

• agysérülés (baleset, stroke, mérgezés stb.) utáni mentális állapotfelmérés,

• a spontán regenerációs folyamatok támogatása, a sérült funkciók lehetőség szerinti helyreállítása, a deficit kompenzációjának elősegítése a működő kognitív kapacitás felhasználásával,
• az adekvát megküzdési stratégiák megerősítése, illetve kialakításának megkezdése, illetve a nem-adaptív viselkedési formák gátlásának megindítása,
• a sérülésből eredő pszichés, érzelmi problémák kezelése,
• tanácsadás a hozzátartozóknak, felkészítés a krónikus állapotra, pszichés támogatás, konzultáció a család számára. ^2,5

Memória- és tanulási zavarok: Az agysérülések után igen gyakran károsodik a tanulás és az emlékezet. Ennek sok formája létezik: rövid-, illetve hosszúidejű, verbális, vizuális stb. Az emlékezeti probléma pontos feltérképezése után célzott gyakorlatokkal, illetve stratégiák tanításával lehet a problémát kezelni.

Figyelmi zavarok és neglect: Szintén igen gyakran sérül. Fontos az ezzel való foglalkozás, mert minden tevékenység és tanulás alapja. A neglect az egyik oldal – főképp a bal – figyelmen kívül hagyását jelenti.

Beszédzavar (afázia), olvasás-, írás problémák: Nem csak a súlyos beszédzavar, de az enyhébb szótalálási probléma, a fokozott beszédkésztetés, valamint a követhetetlen gondolatláncok is okozhatnak kommunikációs problémákat. Az olvasási-, írási problémáknak is több oka lehet (pl. látási zavar, afázia, figyelmi probléma stb.), de izoláltan is sérülhetnek.

Viselkedési zavarok: Gátlástalanodás, kritikátlanság, a szociális normák betartásának problémái, kontrollzavar, előrelátási-, tervezési képtelenség, a problémák észlelésének, belátásának zavara, a kitartás, céltudatosság sérülése többnyire a homloklebeny károsodásához köthető.

Érzelmi problémák: Az agresszió, a dühkitörések, valamint a visszahúzódás vagy a depresszív, szorongásos megnyilvánulások jelentkezhetnek az agyi sérülés elsődleges tüneteként (mint pl. a gyakori sírási-, vagy nevetési kényszer), de előtérbe kerülhetnek a gyógyulás későbbi stádiumában is (akár egy- vagy több évvel a sérülés után). Ekkor már a maradványtünetekkel való együttélés, a veszteség feldolgozása, az egészséges önbecsülés, valamint az elszigetelődés feloldása, az emberi kapcsolatok kialakítása és ápolása lehet a terápia célja. ⁵

A neuropszichológia helye a igazságügy területén

A neuropszichológiai vizsgálatok elterjedése Magyarországon, és kiemelten az igazságügy területén, napjainkban még igen csekély. Ennek elsődleges oka valószínűsíthetően abban keresendő, hogy ez a tudományterület még kevésbé ismert mind az orvosok, mind a jogászok, illetve az eljáró hatóságok számára is. Hazánkban jelenleg összesen négy igazságügyi szakértő rendelkezik általános neuropszichológiai képesítéssel.

A diagnosztikai neuropszichológia az alkalmazott neuropszichológiának azon területe, amelyben a neuropszichológus orvosi, igazságügyi szakértői, biztosítási, különböző alkalmassági (pl. tanulmányi, munka, járművezetés) kérdések megválaszolásához neuropszichológiai vizsgálatot végez agysérült személyeknél.

A klinikai neuropszichológia az agy károsodásai (elsősorban körülírt, illetve szisztémás megbetegedései) nyomán fellépő pszichés zavarok diagnosztikájával, illetve differenciál diagnosztikájával, és terápiájával foglalkozik. E zavarok közül elsősorban a kognitív folyamatokat érintők tartoznak kompetenciájába, az emlékezet, figyelem, észlelés, beszéd, írás, olvasás, számolás, gondolkodás, képzelet, mozgás- és viselkedéstervezés illetve -szervezés, téri-idői tájékozódás károsodása fordulhat elő. A központi idegrendszer sérülése közvetlenül vagy másodlagosan érintheti a betegek személyiségét és szociális kapcsolatait.²

A szakértői vizsgálat az ügyben keletkezett iratok, jelentések, leletek tanulmányozásával kezdődik és a klinikai lélektanban ilyen esetek vizsgálatánál alkalmazott diagnosztikai eljárásoknak az egyedi esetre adaptált megtervezésével történik. A neuropszichológiai vizsgálat – a megismerő folyamatok aktuális állapotának, az ép és a károsodott részfunkcióknak az elemzése, valamint a kompenzációs és megküzdési mechanizmusok feltárása – tehát individualizált eljárások alkalmazását igényli.

A neuropszichológiai tesztek használata önmagában azonban nem jelent neuropszichológiai tevékenységet, mivel megfelelő szakmai tudás is szükséges a tesztek a használatához. A beteg helyzetéhez nem megfelelően megválasztott feladatok, a nem helyes időzítés, akár károkat is okozhat a beteg számára.¹

Az idegrendszer működésével kapcsolatba hozható fejlődési zavarok (pl., autizmus spektrumzavar), valamint az agyi traumák, sérülések, mérgezések és megbetegedések (pl., baleset, agyvelőgyulladás) következményeinek teljes körű vizsgálatához, az igazságügy területein azok az igazságügyi pszichológus szakértők kijelölése javasolt, akik rendelkeznek neuropszichológusi kompetenciával is. Mindez jóval differenciáltabb szemléletmódot, bővebb tesztbatéria használatot, ezért részletesebb, átfogóbb és objektívebb vizsgálatot feltételez.

Neuropszichológus kirendelését indokolja, ha

1. az eljárásban szereplők valamelyike (pl., gyanúsított, sértett, vádlott, tanú) mentális zavarokra hivatkozik, ilyeneket említ (észlelés, figyelmi folyamatok, tájékozódó-, tervező- és tanulási képességek, gondolkodás, emlékezet, motiváció, mozgásszervezés, beszéd-, írás-, olvasás vagy számolási funkciók terén). A neuropszichológus képes azonosítani olyan finomabb működési deficiteket is, amire egy egyszerű intelligencia-, vagy egyéb képességteszt nem alkalmas.
2. elsősorban biztosítási, illetve nem vagyoni kártérítési igények esetében, ha a sértett koponya-agyi károsodás, vagyis fejsérülés következményeként említi a fenti zavarok bármelyikét.
3. a sértett nem említ zavart, akár rákérdezésre sem, de hozzátartozói, illetve más, ügybéli szereplő, vagy az eljáró hatóság képviselője észlel olyan körülményt, ami felveti a mentális zavar lehetőségét, gyanúját.
4. a megbetegedés és/vagy fejsérülés során a megszokott viselkedési minták jelentősen változnak a premorbid, vagyis a betegség előtti személyiségéhez képest. Érintettek lehetnek az érzelmek, az indulati élet, különböző szintű lehet a kognitív funkciók károsodása, disszociális cselekmények is létrejöhetnek. Ide sorolhatóak még az indíték zavarai, a pszichomotoros meglassulás, testi és pszichés fáradékonyság, súlyosabb esetben a személyiségnívó csökkenése, illetve személyiségzavarhoz hasonló állapotok kialakulása (organikus pszichoszindróma gyanúja).
5. demencia, vagy magyarul elbutulás gyanúja merül fel. Akár koponya-agyi károsodás következményeként különböző formában is kibontakozhat globális demencia, előtérben álló emlékezés- vagy indíték zavarokkal (poszttraumás demencia gyanúja).

Biztosítási-, illetve nem vagyoni kártérítési igények pszichológus szakértői vizsgálatában nyert adatok értékelése a klinikai lélektan gyakorlata szerint folyik, a szakértő feladata annyival módosul, hogy a pszichodiagnosztikai megállapítások mellett a károsodás életvezetési kihatásait is véleményeznie kell. Az adatok értékelésénél azokat a valószínűsíthető eltéréseket számításba kell venni, amelyek a traumát megelőző állapotot jellemezhették és amelyekhez képest a jelenlegi állapot életminőség-romlást hozott.

A gyermekek vizsgálatánál külön feladat lehet a károsodás gátló, illetve a károsodást követő fejlődés kompenzáló hatásainak valószínűsítése. Ez a lehetséges feladat olyan mértékben egyedi, hogy általános irányelvek alig megfogalmazhatóak, a szakértő az eset alapos ismerete mellett komplex tudására hagyatkozhat csak. ^3,4

Összességében elmondható, hogy minél pontosabb és célirányosabb a szakértői kompetenciakörbe tartozó lélektani kérdés⁴ (pl. fog-e tudni a szakmájában dolgozni a vizsgált személy? vagy képes lesz-e folytatni a tanulmányait? illetve miben nehezíti mindennapi életét az adott probléma?), annál adekvátabban tudja a pszichológus szakértő segíteni a kirendelő hatóság munkáját.

Amennyiben szolgáltatásaink felkeltették az érdeklődését, vegye fel velünk a kapcsolatot!